SZÖVETSÉG

Magyar Fotóművészek Szövetsége

Association of Hungarian Photographers

1065 Budapest, Nagymező u. 20. II. emelet (a Magyar Fotográfusok Házában)

A Magyar Fotóművészek Szövetsége 1956-ban alakult, és a magyar fotográfiai egyesületek között a legnagyobb presztízzsel bír. Irodája a Mai Manó Ház II. emeletén működik, a Ház III. emeletén működő Pécsi József Könyvtár törzsanyaga a Szövetség adománya. A Szövetség több programja mellett évente rendezi meg a Fotóporta - nemzetközi portfólió review-t, kétévente pedig a Fotóhónapot, amely legközelebb 2016. novemberében lesz. A Szövetségbe való felvételről egyéni elbírálás alapján az Elnökség dönt.


Ügyvezető titkár: Martonné Csapó Beatrix
Irodavezető:        Balázs Nóra

Telefon: +36 1 311-2626
Fax: +36 1 311-3269

Nyitvatartás:

H, K, Sz, Cs: 11 - 16 óra

Üzenetküldés:


Kedves Tagunk, Tisztelt Partnerünk!
Kérjük a jövőben is támogassa adója 1 %-ával a Magyar Fotóművészek Szövetségét! 
Adószámunk: 18057461-2-42
Segítségét köszönjük.

Pénzügyi beszámolók

Közhasznúsági 2015
Beszámoló 2014

Közhasznúsági 2014
1% - 2014
Közhasznúsági 2013
Közhasznúsági 2012
Közhasznúsági 2011
Közhasznúsági 2010
Közhasznúsági 2009
Közhasznúsági 2008
Közhasznúsági 2007

 

ÁCS IRÉN (1924. október 24. - 2015. december 9.)

 

Már 91 éves is elmúlt, amikor még utasításokat adott: hogyan és hová helyezzem el a még megtalált fotóit. Közel húsz éve kezelem az életművét - több mint 70 ezer negatívot, papír pozitívot és diát dolgoztunk fel együtt kollégáimmal a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában -, és közben hallgathattam az elképesztően szép-szomorú történeteit.

A múzeumnak adományozott életmű az 1950-es évektől a 2000-es évekig a vizuális történet írás-olvasás olyan kortárs dokumentuma, amely elsőként került mennyiségét és sokféleségét tekintve a Történeti Fényképtár gyűjteményébe.

Ács Irén, a palóc lány,  a szakmát a legnagyobbaknál tanulta: Székely Aladár műtermében és a HAFA-nál. Aztán nem csupán ízig-vérig fotóriporter lett jó hatvan évig, hanem a történelem legrosszabb és legszégyenteljesebb időszakának őrző-tevő emlékőrzője is. A szécsényi "eltüntetett" zsidóság örök emlékét hagyta ránk Őrizd meg... c. albumában. Meg hát a Palócföld, Nógrád, Hollókő - a gyökerek helyszíne - finom szemű alázatos őrzője, védője volt Ő.

 A z Ország-Világ fotóriportereként itthon és külföldön egyaránt mindig az embert látta, finom, érzékeny riportjai nem csupán a szöveg illusztrálását adták - emberi történeteket, érzelmeket, egymás felé irányuló gesztusokat mondtak el.

Számos kiállítási dokumentáció, interjú és album őrzi gazdag riporteri életművét.

Tudatos, elhívatott, határozott ember volt - ha néha nehéz is volt Vele együtt dolgozni-alkotni - , mindig bizonyossá vált, igaza van a szívósságának.

A MNM falán egyetlen kortárs fotós neve van az adományozók emléktábláján: ÁCS IRÉN.

Sokfélesége, alkotói személyisége sokunknak hiányozni fog.

 Kiscsatári Marianna, főmuzeológus, MNM Történeti Fényképtár

 

 


Nádor Ilona
(1924-2015)

Nádor Ilonát,  nagyszerű munkássága és elragadó személyisége miatt mindnyájan jól ismerjük.

Ígyhát csupán néhány apró, személyes epizódot írnék le – megemlékezés gyanánt.

Tulajdonképpen Nádor Ilona jelen volt életem minden fontos szakaszában. Kisgyerekként – az ötvenes évek végén – nagypapám kiskunhalasi rendelőjének várószobájában a Nők Lapja divatrovata különös dámáinak fotói alatt olvastam szótagolva, hogy Nádor Ilona felvételei.

Aztán 1978-ban, már huszonévesen, fotóriporteri gyakornoki helyet keresvén magamnak jelentkeztem ugyanennek a lapnak a legendás fotórovatánál és majdnem mellé kerültem asszisztensnek.

2002-ben Szarka Klára: Fotográfia nőnemben című kötetéhez fényképeztem róla portrét. Műtermem egyik legszebb élménye a vele való együttlét. Kedvessége, természetessége, mosolya királyvízként oldotta az izgalmat, melyet egy olyan kolléga fotografálása generált, akinek a nevét még a betűvetés előtt megtanultam.

Ugyanezen évben társkurátora lehettem a Vígadó-beli kiállításának. A képválogatások, a katalóguskészítés, a kópiák retusálása és a kiállításrendezés során közelről ismerhettem meg Ilona mély szakmai alázatát, kiemelkedő esztétikai érzékét, valamint – a nagyközönség számára egészen addig jószerivel ismeretlen –  varázslatosan sokrétű fotográfusi attitűdjét.

2004-ben, nyolcvanadik születésnapján én köszönthettem (Ács Irénnel együtt) a Magyar Fotóművészek Szövetsége ünnepségén, Falusi Mariannal énekelhettem neki, és néhány ütemnyire fel is kértem táncolni. Kiderült, hogy nem csupán a fotográfia világában mozog elegánsan és könnyeden.

A családjától tudom, hogy egyszer a kórházban,  ahol utolsó éveit töltötte, amikor már egyre halványuló kapcsolata volt a külvilággal, egy papírlapot és ceruzát kapott a kezébe. Egy fényképezőgépet rajzolt.

Édesanyám varródobozának alján újságból kivágott cikk hever összehajtva. Szabásminta, mellette fekete-fehér divatfotók. Nádor Ilona felvételei.

A varródobozt már régen, szeretettel és féltve őrzöm.
Mostantól Nádor Ilona emlékét is.

Gáti György