Impressziók SziráczkiGyörgy képeiről
Csak nézd a képet, hagyd magad rábeszélni egy különleges utazásra! Sziráczki György szelíden átkarolja a vállad, nem okoskodik, nem magyaráz („mire gondolt a költő…”), hanem megmutatja a saját világát: a saját Bangkokját, Hanoiját, Indonéziáját és persze a saját Budapestjét.
A fényképezés ismert kellékei és eszközei – gép, pillanat, körülmények, fények, hangulatok – akkor segítik a fotográfust, ha a látvány gondolatba, történetbe öltözik. A „nagy képet” az különbözteti meg a közönséges fotográfiától – a nagy filmekhez, versekhez, festményekhez, zenékhez hasonlóan -, hogy tovább él bennünk az elmesélt történet, rezonál emlékekre, vagy éppen egy új ablakot nyit arra a világra,amelyet, azt hisszük öntelten, hogy már ismerünk.
Optikai hangtálakat kínál azérdeklődő nézőnek a kiállítás fotográfusa: tovább cseng-bong bennünk a látvány, előhívva szívhangokat, illatokat, felkavaró érzéseket. Ez a nagyszerű összeállítás az, ami: egy tehetséges ember fénylenyomata: élmény, tanulság,valami nagyon lényeges az ember életéről, a másik és a másság szerethető befogadásáról.
Sziráczki György úgy dokumentál,hogy közben érzelmi viszonyt alakít ki a látottakkal, vonz, vagy taszít, szerethetővé tesz, vagy haragot gerjeszt, miközben nem ment fel a gondolkodás felelőssége alól. Mentális gyógykezelés ez a kiállítás, élményt kínálófényterápia.
Simkó János